A kötet címe:
- Apor-kódex
15. század első fele, 15. század vége és 1520 előtt
A nyelvemlék hasonmása ás betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel
Közzétették:
- Haader Lea
- Kocsis Réka
- Korompay Klára
- Szentgyörgyi Rudolf
Kiadási adatok:
- Budapest, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár és az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete, 2014.
- (Régi magyar kódexek 33. szám)
- A kiadványt a kódex digitalizált változata kíséri DVD formájában.
Részlet a kötet fülszövegéből:
Az Apor-kódex fő nevezetessége a zsoltárok könyvének első magyar fordítása. Ez ugyanannak a szöveghagyománynak a része, amelynek más elemeit a Bécsi kódexben ránk maradt ószövetségi könyvek és a Müncheni kódexben olvasható négy evangélium őrizték meg. Ezek együttese alkotja az ún. Huszita bibliát, amely a mai napig eldöntetlen kérdések sokaságát veti fel.
Leírás
Az Apor-kódex három egymástól független kézirat egybekötéséből jött létre. Közülük az első az ún. Huszita Biblia zsoltárkönyvét (15. század első fele) őrizte meg kései másolatban a zsolozsma himnuszaival és bibliai kantikumaival együtt. (Lásd. a Bécsi és a Müncheni kódexet.) Ez a rész – főleg az elején – nagyon erősen megcsonkult, a leveleknek több mint a fele elveszett vagy csak egy kis sarok maradt meg belőlük. A szöveg számtalan problémát vet fel, ezeket egy kritikai kiadás segíthet megoldani. A némileg romlott, többedik másolat valószínűleg premontrei apácáknak készült, használni bizonyosan ők használták. A zsolozsmában latinul recitált zsoltárokat segített számukra megérteni. A zsoltároskönyvhöz két kétségtelenül premontrei eredetű kiegészítő rész kapcsolódott később, a Három jeles szolgáltatás és Szent Anzelm passió-dialógusa. A Három jeles szolgáltatás a rend tagjaiért és jótevőiért való imaalkalmakat sorolja fel, a passió-dialógus egy párbeszédes Mária-siralom.
Szabó Dénes feltételezte, hogy a kódex a Nyulak szigeti premontrei apácák tulajdona volt. Feltevését arra alapozta, hogy a premontrei apácák számára összeállított Lányi-kódex és az Apor-kódex reneszánsz kötése ugyanabban a budai (domonkos?) műhelyben készült. (A kötésekre vonatkozó megállapítását ROZSONDAI Marianne a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban olvasható tanulmánya is megerősíti.) A premontrei apácáknak azonban a szigeten nem volt kolostora. A premontrei szerzetesek már 1474 és 1483 között elhagyták a szigetet.
A két kódexet a szegedi eredetű somlóvásárhelyi premontrei apácák köttethették be együtt Budán. Vajon visszakerültek-e még tulajdonosaikhoz vagy a budai domonkos és klarissza kódexek sorsában osztozva jutottak el Pozsonyba, Nagyszombatba? Gróf Apor István 1698-ban kelt végrendeletében támogatta a pozsonyi és nagyszombati apácákat. Talán ennek jótékony folyományaként került a zsoltároskönyv az Apor családhoz. Nevét a családról kapta, illetve első ismert tulajdonosáról, báró Apor Péter íróról. Báró Apor Zsuzsanna ajándékából a 19. század közepén a Cserey család birtokába jutott, özv. Cserey Jánosné pedig az általa alapított imecsfalvi Székely Múzeumban helyezte el. A kódex 1880-ban került végleges helyére, a Sepsiszentgyörgyre áttelepült Székely Nemzeti Múzeumba.
A nagyon rossz állapotú kódexet a Székely Nemzeti Múzeum a Nyelvemlék-kiállításra kölcsön adta, s ebből az alkalomból Tóth Zsuzsanna az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor műhelyében 2009-ben restaurálta.
Az Apor-kódex adatlapja:
http://nyelvemlekek.oszk.hu/adatlap/aporkodex
Kapcsolódó oldalak:
Könyvbemutató: Apor Kódex új kiadásról kerekasztal beszélgetés az OSZK-ban
