Megjelent:
A MAGYAR PIARISTÁK ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG
a bevezetést írta:
SZAKÁL ÁDÁM SchP
a forrásokat sajtó alá rendezte: KOLTAI ANDRÁS
kiadta: PIARISTA REND MAGYAR TARTOMÁNYA, BUDAPEST, 2013.
Néhány szó a kötetről:
A Tanácsköztársaság rövid, de véres időszaka 1919 tavaszán és nyarán nem csak Magyarországot, hanem a piarista rendet is rövid idő alatt súlyos válságba taszította. Ennek a bonyolult kornak a bemutatásra vállalkozott ez a kötet, amely két részből áll. Szakál Ádám bevezető tanulmánya fölvázolja az 1918/1919-es esztendő legfontosabb egyház- és oktatáspolitikai eseményeit, köztük az "egyházi pálya" elhagyásáról szóló nyilatkozat kérdését is. A kötet második részében a kommunista diktatúrát átélt tizennégy piarista rendház akkori krónikái, Tomek Vince és Révai József piaristák személyes visszaemlékezései, valamint a legfontosabb egykorú dokumentumok olvashatók. A szövegeket számos, eddig publikálatlan korbéli rajz és fénykép illusztrálja, köztük Agárdy Gyula piarista karikatúrái.
A kötet tartalomjegyzéke letölthető.
Részlet a könyv bevezetéséből:
A Tanácsköztársaság, az 1919. március 21. és augusztus 1. közötti első magyarországi kommunista diktatúra rövid időszakát a későbbi több mint négy évtizedig tartó szocialista diktatúra (1948-1990) korának történetírása felmagasztalta, a proletár-állam kiépítésének első kísérletét „dicsőséges 133 napként” emlegette. Az 1990. évi rendszerváltás után, a második, hosszú diktatúra fényében viszont hajlamosak lehetünk 1919 tavaszának és nyarának eseményeit rövid, felejthető epizódként kezelni. Valójában azonban a kommunista terror megrázkódtatásszerűen érte a magyar társadalmat, és ez a megrázkódtatás utóbb számos változást indított el. Így volt ez a piarista renden belül is, ahol az 1919-ben hirtelen előállt zavaros, sőt durva viszonyok alapvetően kérdőjelezték meg a rend létét és feladatát, és oda vezettek, hogy a rend tagjai közül sokan nehezen találták meg helyüket papi és szerzetesi kettős hivatásukban. Ez a hivatásválság azonban hosszú reformokat és mélyre ható változásokat indított meg a magyar piaristák önmeghatározásában és életmódjában.
Részletek a könyv fülszövegéből:
„A több mint négy évig tartó háború borzalmai, a sok nélkülözés, egyes rétegek feltűnő fényűzése teljesen lezüllesztették az országot; ehhez járult, hogy a harctéren igen eredményesen működött az országban már évtizedek óta lábra kapott destructív szellem [...] Betetőzést nyert a destructio 1919. március 21-én, mikor kikiáltották a »Tanácsköztársaságot«. [...] Az iskolákat államiaknak nyilvánították, a szerzetes rendeket »megszüntették«, a szerzetes tanárokat kötelezték, hogy világi egyénekké legyenek, ha tanári alkalmaztatást óhajtottak.” Schandl Miklós (Vác)
„Az történt, hogy egyszer a ház étkezésre hívta meg a kecskeméti kommunizmus vezetőit. Én akkor valami formában tiltakozásomat jelentettem be. Erre Kummergruber (aki akkor ugyanúgy, mint Dutschák bajuszt növesztett) azt válaszolta, hogy »örüljek neki. ha jelenleg a rendházban tűrnek meg«. [...] Az volt a határozat, hogy augusztus elején nekem el kellett hagynom a rendházat. Mi volt a szándékom? Ideiglenesen Kecskeméten akartam maradni, azután pedig szűkebb hazámba menni, és az ottani piaristákhoz csatlakozni.” Tomek Vince (Kecskemét)
A kötetről érdeklődjön itt:
Piarista Rend Magyar Tartománya - Tartományfőnökség
Cím: 1052 Budapest, Piarista köz 1. V. em.
Levélcím: 1052 Budapest, Piarista köz 1.
Telefon: (1)-486-4454
Fax: (1)-486-4455
Csatolmány | Méret |
---|---|
A kötet tartalomjegyzéke letölthető | 850.7 KB |